A magyarok jelenléte Bukarestben már a XV.-dik századra visszavezethetõ.

1810-ben történt Bukarestben a várost megszálló oroszok által, az elsõ olyan népszámlálás, amely kiterjedt a lakosok népi hovatartozására is. Ezekbõl az adatokból kiderül, hogy Bukarestnek összesen 70.000 lakosa volt amibõl 1226 “osztrák”, ami túlnyomó részben magyar lehetett, és ha a mintegy 12.000 fõnyi ideiglenes lakos nagyobbik részét is ide számítjuk, akkor a bukaresti magyarság akkori létszáma elérhette a 3-4000 fõt is.

Az 1838-as összeírásban utalás történik arra is, hogy a magyar lakosok a következõ foglalkozásokat ûzték: ács, kõmûves, asztalos, szûcs, csizmadia, cipész, borbély, pék, gombkötõ. Pontos szám nem volt feltüntetve arról, hogy hányan mûvelhettték a fent említett mesterségeket.

Az 1848-49-es Magyar Forradalomkor a bukaresti nép igyekezett kimutatni rokonszenvét és együttérzését a magyar menekültek iránt és összefogás útján próbált segíteni rajtuk, ami abban nyilvánult meg, hogy a Momolo-teremben jótékonysági elõadást rendeztek. Így az elõadást az ellenállás szelleme valóságos társadalmi eseménnyé avatta.

A magyar menekültek több hullámban érkeztek Havaselvére a világosi fegyverletétel után és a Bach-korszak éveiben. Így történt, hogy az 1850-es években jelentõsen emelkedett a bukaresti magyar lakosság. Egyházi kimutatások szerint 1856-ban a református egyházközösség körülbelül 4000 hivõt számlált, amelyhez hozzáadva a katolikus hivõket a bukaresti magyar lakóság mintegy 8000 fõre tehetõ.

1899 december 10. és 20. között újabb népszámlálást tartottak és a 282.071 bukaresti lakos közül hozzávetõlegesen 20.000 magyar volt. Ez a szám 1900-as években 25.000-re emelkedett.

A Romániába irányuló magyar kivándorlás görbéje 1908-ig állandóan növekedik. Pontosan nem tudjuk, hogy azokban az években hányan tartózkodtak a fõvárosban, mivel 1930-ig nem volt népszámlálás tartva, azonban az 1930-as népszáláláson, Bukarestben 24.052 magyar lakost találtak. Ezt a népszámlálást az Országos Magyar Párt nem fogadta el és nyilvánosság elé vitte, hogy az összeírás alatt az emberek nemzetiségük megtagadására voltak kényszerítve. Ha elfogadjuk, hogy a népszámlálás körül hibák történtek akkor a magyarság lélekszámát 35-36.000-re becsülhetjük.

1956. februári népszámlálásnál nagy mértékben csökkent a magyar lakosok számadata: 11.687 fôre. Az 1966 márciusában megtartott népszámlálás már csak 9.287, az 1977 január 5.-i pedig 8453 magyart mutatott ki Bukarestben.

Az 1991-es népszámláláson a fõvárosban 8355 ember vallotta magát magyar nemzetiségûnek.

1990-ben alapították meg Bukarestben mint más erdélyi központban is a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget.

1991-ben alakult meg a Petõfi Kulturális Egyesület és visszavette tulajdonát, a Zalomit utca 6 szám alatti épületet.

Néhány évre az 1989-es események után a fiatalok is megalakítottak érdekvédelmi szervezeteiket, így jött létre a Bukaresti Magyar Diákszövetség és a MADISZ.

A magyar gimnazisták számára az Ady Endre Gimnáziumban magyar nyelven folyik a tanítás.

A bukaresti magyar templomok a római katolikus Baratia templom, a református templom a Viilor utcába (Kálvineum) és az 1957-ben épült evangélista templom a Badea Cârtan utca 10-es száma alatt.

A bukaresti magyarság annyi megpróbáltatás után ismét egy új kezdet elõtt áll, próbál új szellemi és kulturális tevékenységekkel elõhozakodni, hogy megtartsa és továbbvigye nemzetisége identitását. A választ arra, hogy próbálkozásait siker koronázza-e, azt csak a jövõ mondhatja meg.

Felhasznált források:

Demeny Lajos: Maghiarii in Bucuresti

Arvai Arpad: A bukaresti magyarok lelekszamanak alakulasa